100 éves fennállását ünnepli velünk az OORI

Nagy örömünkre szolgál, hogy az OORI 100 éves fennállásának alkalmából született egy kiadvány, melybe irodánk vezető tervezői is írtak egy cikket:

Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet (OORI) rekonstrukciója és bővítése

Építtető: Magyar Állam, Népjóléti Minisztérium
Szakmai program: Dr. Kullmann Lajos főigazgató, dr. Ari Lajos gazdasági igazgató, Kenesei Gábor főmérnök (OORI vezetői)
Építészet: ARTONIC DESIGN Építészeti Kft, vezető tervezők: Orbán Csaba, Szőkedencsi Géza, Töős György
Generál tervező, statika, épületgépészet, épület villamosság, közmű tervező: IPARTERV Rt
Soproni György, Dunai Árpád, Györky Attila, Tornyallyai Miklós,
Belsőépítészet: Szenes Design Stúdió, Szenes István
Kert és tájtervezés: Land-A, Andor Anikó, Karádi Gábor
Tervezés:       1994-2000.
Kivitelezés: Magyar Építők – ZÁÉV konzorcium
Építés több ütemben: Alapozás, szerkezetépítés és „A”, „B” betegosztály szárnyak és „D” szárny közösségi terei: 2000-2003
„E” és „F” terápiás szárnyak, uszoda, tornaterem: 2004-2006.
„C” műtős és intenzív szárny befejezése: 2012.

Az OORI rekonstrukciójának története Németország újraegyesítésével kezdődött. 1993-ban egy volt NDK polgár és Ari Lajos akkori gazdasági igazgató közti spontán kocsmai beszélgetés végén a magyar népnek hálás, már jómódú német akkor itthon komolynak számító összeget ajánlott fel az OORI alapítványának. Ebből finanszírozható volt az a kétfordulós országos nyílt építészeti tervpályázat, mely során az Artonic – Iparterv konzorcium megnyerve a tervpályázatot megbízást nyert a 360 ágyas új épületegyüttes tervezésére.
Soha nem terveztünk még kórházat korábban, és ez előnynek bizonyult. Inkább a szanatóriumot tekintettünk előképnek, melyben a beteg, sérült ember nyugalmat talál gondoskodással, és befogadó közösséget madárcsicsergéssel. Thomas Mann Varázshegyének század eleji tüdőszanatóriuma éppúgy nyújtotta ezt, mint az előképként megtekintett stájer tobelbadi rehabilitációs intézet, vagy a Budapest-Budakeszi határán pavilonokban működő Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet. Ez utóbbiról az a mondás keringett, hogy az a beteg, akit itt gyógyultnak „nyilvánítanak”, biztos az életben is megállja a helyét, hiszen a különböző pavilonokban biztosított terápiás helyek között 10-20 m-es szintkülönbségeket küzdöttek le nap, mint nap a betegek rámpán, lépcsőn, ösvényen!
A táji környezet is öröklött adottság, melybe illesztettük az új szárnyakat. A két emelet szintkülönbségű, erősen lejtő terepre történő illesztés és tömegbeli bontottság miatt a 30 ezer négyzetméteres épületegyüttes sem közelről, sem a Vadaspark szemközti dombjáról nem tűnik ormótlannak. A korszerű rehabilitációs központtal szembeni elvárásokat illetően bíztunk az OORI vezetőinek, orvosainak, nővéreinek, gyógytornászainak segítségében, és a tervezés során ezt meg is kaptuk. Bár a rehabilitáció egyetlen összefüggő folyamat, három szakaszát megkülönböztetve, három fő részre tagoltuk a házat: az ÉK-i meredek lejtőre kerülő „C” szárnyban az esetleges műtéti beavatkozás, az intenzív osztály és a kóma centrum kapott helyet, mint első szakasz. A szétnyíló „L” alakú „A” és „B” hotelszárnyba a 40 ágyas betegosztályok, mint az egyéni rehabilitáció helyei kerültek, és az épületszolgáltatások.A „D”, „E”, „F” szárnyakban pedig a csoportos terápiás terek, beleértve azokat a közösségi tereket is, melyek a betegek társas környezetbe illeszkedését segítik.
Az egységek egyetlen hosszú, helyenként többszintes passzázsra vannak felfűzve. Ezen végighaladva a főbejárati földszinten elérhető akadálymentesen az összes diagnosztikai egység, az ambulancia, a labor, a terápiás egységek, a közösségi terek, a steril műtők 20 ágyas pre- és posztoperatív osztállyal és a paraplég osztály, mint a legnehezebben mozgó betegek osztálya. Ez a működtetési szempontból fontos ökonómiai követelmény, a betegek szempontjából alapvetés, hogy szintkülönbség nélkül, igazán akadálymentesen elérhető innen minden terápia, szolgáltatás és közfunkció.
A természetes megvilágítást nem, vagy alig igénylő terek – raktárak, központi öltöző, műhelyek, sterilizáló, gépészeti helyiségek -, nagy része föld alá kerültek, így fűtésük minimális energiát igényel, másik részük rendelkezik természetes szellőzéssel, angolaknán vagy lejtő felőli oldalon, felső bukóablakon keresztül.
Minden olyan helyiség, mely állandó munkahely vagy betegek tartózkodására szolgál, ablakokkal, helyenként erkélyajtóval nyílik meg a szép természeti környezetre. A benapozott oldalak üvegfalai – a szükség esetén megfelelő árnyékolást biztosítva – passzív napenergia hasznosítást tesznek lehetővé, így az őszi és tavaszi időszakban ezen terek fűtési igénye minimális lesz. De ami talán még fontosabb: a betegek akár ki is fekhetnek kórtermeik erkélyeire élvezve a déli oldal szikrázó, éltető napfényét, a kristálytiszta levegőt!
Az ökológiai szempontok közül a terepre, tájba illesztés mellett fontos volt a természetes anyagok alkalmazása. A vakolt falak, terméskő burkolat, a fa árnyékolók és burkolatok az épület jó természetes klímájához járulnak hozzá.
Az ünnepélyes alapkő letételre 2000 karácsonyán került sor. A kivitelezés nagy lendülettel indult, 2002 év elejére szerkezetkész volt az egész együttes. Ezután az anyagi források szűkülése miatt az építés vontatottabban haladt, néha több évre leállt. Az elsőként átadott „A” és „B” szárnyak már majd tíz éve működtek, mire a költséges technológiai felszereltségű „C” szárnyat átadták, de ez sajnos hazánkban nem egyedi jelenség. 10-15 évvel az épülettömb nagy részének átadása után büszkén mondhatjuk, hogy bár nem jó betegnek lenni, mégis akik az OORI új épülettömbjében dolgoznak, büszkék a kórházukra, és szeretik. A betegek és látogatóik sokszor meglepve újságolják, hogy Magyarországon is létezik egy ilyen tágas, napfényes, gyógyulást ennyire segítő ember- és természetközeli intézmény!